Sokan vagyunk, akik középiskola után a továbbtanulás mellett döntünk. Ez egy pár hónapos küzdelmet jelent, vagyis az érettségire való felkészülést. Ezt pedig a várakozás, izgulás követi. Vajon bekerülünk az általunk választott egyetemre? 
Ha szerencsések vagyunk, akkor a válasz igen. Azoban nem elég bekerülni, az egyetemen bent is kell maradni, el kell végezni. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a diplomáért meg kell szenvedni. Egyre többször tapasztalom, hogy tévhitben élnek az emberek az egyetemmel kapcsolatban és bekerülve jó nagyokat koppannak, és persze a rendszert hibáztatják. Jó okuk van rá, de úgy gondolom, mindenkinek a saját döntése, hogy részt vesz-e ebben az elcseszett oktatási rendszerben vagy sem.
Szóval szeretném bemutatni az én szemszögemből az egyetemi életet, az én egyetememmel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján, és úgy általánosságban is, azok alapján, amiket hallok.

Először is: felnőtt emberként mész az egyetemre, és magasról leszarják a lelkivilágod, szóval ne várd, hogy pátyolgassanak. Nincs osztályfőnök, nincs aki képviselje az érdekeidet, az egyetlen, akihez fordulhatsz segítségért az a tanulmányi osztályon lévő néni(k).  [Azért "néni", mert nálunk kedves és elég közvetlen is a nő.] Ebből következik, hogy a problémáidat neked kell megoldanod.  
Másik probléma a diákoknál a tanulás. Megy a hiszti, hogy ezt minek megtanulni, azt minek megtanulni... Elárulom, felesleges ezen gondolkodni, mivel köztudott tény, hogy rengeteg sok tárgy van minden szakon, ami nem szükséges, esetleg nem is kapcsolódik a szakhoz. Vannak tárgyak, amik megtanulásához le kell ülni és bevágni. Vizsga után meg elfelejteni. Úgy összességében sokat kell tanulni, rá kell szánni az időt és el kell fogadni, hogy kevesebb a szabadidő. Senkit nem érdekel, hogy reggeltől estig tanulsz, és nincs semmire időd. 
A diploma megszerzéséhez szakdolgozatot kell írnod, hogy számot adj a tudásodról. Választasz egy témát és beleásod magad, kutatsz, anyagokat dolgozol fel hozzá. Felmerül sok emberben a kérdés, hogy minek ilyeneket csinálni. Nem tudom. De ez elvárás, kénytelen vagy megcsinálni.  

Ez nem jelenti azt, hogy én szeretem az egyetemet. Általában furcsán néznek, hogy nem azt mondom, amit a többiek hallani akarnak. Ugyanis tisztában voltam vele, hogy mit vállalok, hogy önállónak kell lennem, és nem rágnak mindent a számba. Ezt a témát még sok szempontból meg lehet közelíteni, de egyelőre én ennyit gondoltam.

Neked mi a véleményed az egyetemről? Milyen tapasztalataid vannak? Ha még nem tartasz ott (középiskolás vagy), szeretnél jeletkezni egyetemre?

Szia! Üdvözöllek az oldalon! Ha még nem olvastad a kis szöveget oldalt, akkor elárulom: megnyitottam a lapot, mivelhogy késztetést érzek arra, hogy véleményt alkossak mindenféle dologról. Elsősorban pozitív, "jó" kritikákkal készülök, nem látom értelmét olyannal foglalkozni, amit utálok/nem szeretek/nem tudok megváltoztatni. 
Egyébként sem terveztem előre, csak úgy létrehoztam a blogot. Ez azt jelenti, hogy akár film/zene kritikát is írok a jövőben, ha olyan kedvem van. 

Nem is szaporítanám a szót tovább, úgysem úgy alakul hosszútávon, ahogy képzelem, ezért inkább csak annyit mondok, hogy komolyabb témákról ejtek szót, mert néha azt is kell.